Az emberek többségében kisebb fajta undor támad, ha meghallja, hogy békákról van szó. Azonban, ha valaki ránéz ezekre a szeretetreméltó kis varangyokra, rögtön megenyhül.

Az emberek többségében kisebb fajta undor támad, ha meghallja, hogy békákról van szó. Azonban, ha valaki ránéz ezekre a szeretetreméltó kis varangyokra, rögtön megenyhül, hiszen viselkedésével, és színével egyből belophatja magát olyanok szívébe is, akik addig el sem tudták volna képzelni, hogy egy békát tartsanak otthon. Leírás A keleti vöröshasú unka 6-8 centiméteresre nő meg. Testén végig fekete foltok találhatók. Háta a zöld különböző színárnyalataiban pompázik, egészen a rikítótól a mély olajzöldig. Nevéből kiindulva, a hasa élénkvörös, mely a természetben a ragadozók elriasztását szolgálja. Ha veszélyt érez, hanyatt vágja magát és kivillantja élénkszínű hasát. Természetes élőhelye Kína keleti része és Korea. Az unka valójában egy varangyfajta, magyar neve hangutánzó szó, ami a hímek különösen halk, egész távolinak tűnő kiskutya ugatásához hasonlatos hangjáról kapta (unk-unk). Tartása Kezdő állattartók is nyugodtan próbálkozhatnak a bombinák tartásával. Egyre több állatkereskedésben kaphatók ezek a kis békák. Négy-öt állatnak teljesen megfelel egy kisebbfajta terrárium, vagy akvárium (40literes), mivel napjuk nagy része a vízen lebegéssel, vagy a szárazföldre való kiüléssel telik. Ezért is fontos, hogy mindenképp legyen az állatoknak valamilyen kiülő. Nagyobb kő, vagy fa gyökere tökéletesen megfelel a célnak. Arra vigyázni kell, hogy (a terrárium magasságától függően) hogy le legyen fedve a helyük, és csak egy kis szellőzőnyílás legyen, amin keresztül bejuthat a friss levegő, mert bizony 20-25 centiméteres terráriumból ki tudnak ugrani. Melegítő külön nem szükséges, a 20-22 fok körüli víz megfelelő. Több kiülőt is beépíthetünk, úgy, hogy változatos legyen a terrárium. Használhatunk fagyökeret, vagy nagy lapos köveket, de betehetünk vízen úszó nagylevelű növényeket is, amelyek esztétikailag is mutatósak. Etetés Az unkák csak élő eleséget fogadnak el, mint például a tücsök (kicsi), vörös szúnyoglárva, lisztkukac…stb. Így vadászösztönüket is kiélhetik, és mulatságos amint alig két centinyire a béka orrától lebeg a tücsök a felszínen, ám a béka nem látja. Ám amint megmozdítja akár csak egy csápját is, villám gyorsan ráveti magát, és már le is nyelte…Van aki kis, újszülött guppival eteti. Az etetésnél igencsak megelevenednek az állatok, hevesen birkóznak olykor egy-két jobb falatért, és ilyenkor a hímeknek a kedvük is megjön, hogy egymás hátára ugráljanak. Szaporodás Mivel a békák telelő állatok, ezért ha szaporítani akarjuk őket, pihentetni kell körülbelül október végétől február végéig. Május végén aztán megélénkülnek, és a hímek megkezdik nászéneküket, a már említett hangot adják ki magukból. Van még egy fajta hang amit szintén a hímek adnak ki olyankor, amikor egy másik hím ugrik rájuk, ezzel figyelmeztetvén, hogy téves egyeddel próbálkoznak. Amikor sikerül megtalálnia egy nőstényt, akkor a hím átöleli a mellső lábain lévő bütykök segítségével szorosan tartja a nőstényt, aki elkezdi a petéket engedni, amit a hím mögötte megtermékenyít. Egy nőstény 40-100 petét rak le. Az ebihalak 3-10 napon belül úsznak el, ám nevelésük nehéz, és körülbelül 10% éri meg a felnőttkort. Az ivadékokat különítsük el egy másik medencébe, mert könnyen a szülők táplálékaivá válhatnak. Az ivadékok vízibolhával, apróra tördelt haltáppal, vagy szintén apróra vágott tubifexxel, vagy egyéb férgekkel táplálhatók. A metamorfózis 12-14 hét alatt megy végbe. Az ideális arány, ha 3-4 hím jut egy nőstényre.