Közkedveltség
Nem tartozik a közismert és közkedvelt pontyfélék közé, bár állandóan beszerezhető a nagykereskedésekben. Megérdemelné ez a faj is, hogy jobban odafigyeljünk rá, aranyos színezetével biztosíthatná állandó jelenlétét társasakváriumainkban is.

Elterjedés
Hazája, mint a legtöbb rokon díszmárna fajnak Ázsia, közelebbről Srí-Lanka hegyi, kristálytiszta vizű folyói.

Felépítés
Talán az egyik legkisebb méretű díszmárna faj, a kifejlett egyedek is csupán az 5 cm-es testnagyságot érhetik el. Színezetük aranyosan barnás, két oldalukon nem egyértelműen körülhatárolt fekete folttal. Az egyik a kopoltyú mögött, a másik a faroktő előtt található. Úszóik nincsenek megnyúlva, ellenben a hátúszó jól fejlett, zsírúszóval természetesen nem rendelkeznek. Az úszók sárgás, rózsaszínes színezetűek, mely a hátúszón és a hasúszókon jobban érvényesül. Szájuk végállású, mely vízközi életmódra utal. Táplálékukat is innen, illetve a felső rétegekből szerzik. Nem válogatós faj, szívesen fogyasztanak minden nemű apró élő eleséget, tubifexet, vízibolhát, kis méretű szúnyoglárvát. A nemek megkülönböztetése a legtöbb rokon fajhoz hasonlóan rendkívül egyszerű. A nőstények az ikráktól jóval teltebbek és színezetük valamivel fakóbb. A nemek között nagyságbeli eltérést nem tapasztalhatunk.

Tartás
Tartásuk egyszerűnek mondható, semmi féle különleges igényük nincs. Megfelelő számukra akár egy kisebb méretű akvárium (50 liter) hasonló méretű fajokkal. Békés természetű ezért szinte bármilyen más halfajjal együtt tartható. Kedveli a sűrű növényzetet, a jól szűrt és szellőztetett kristálytiszta és oxigéndús vizet, a napos elhelyezést és a fajtársak társaságát. A vízzel szemben sincsenek magas igényei, kedveli a közepesen kemény, semleges pH értékű vizet. Táplálék tekintetében sem válogatós faj, szívesen fogyaszt minden nemű élő-, esetenként a jobb minőségű szárazeleséget is. Megfelelő kondíciója eléréséhez időnként lehetőleg növényi táplálékot is biztosítsunk számára.

Szaporodás
Tenyésztésük is a legtöbb díszmárna fajhoz hasonlóan viszonylag egyszerű, bár rendszerint ikrázás után szívesen fogyasztanak petéikből. Ívatásukhoz 20 literes medencét töltsünk fel közepesen kemény, semleges pH értékű vízzel. Ennek tökéletesen megfelel a forralt csapvíz is. Ikrázónövényként használhatunk különböző tündérhínár fajokat, mert ezek vékony levelei elrejtik a lerakott ikrákat. A medence vízét fűtsük fel 26-27°C-ra. Az ilyen körülmények közé kihelyezett pár gyorsan leívik. Ikrázórács használata azonban ajánlott. Az ívás befejeztével a tenyészpárt rögön távolítsuk el. Az ivadékok 35-40 óra alatt kelnek ki és további három nap kell elúszásukig és első eleségükig, ami lehet apró papucsállatka, majd sóféreg, mikró végül már vágott tubifex. Az ívás sikerességére kitűnően hat, ha a párt tenyészmedencéjükbe történő kihelyezésük előtt különválasztjuk egy hétre. Ívás után pedig a pár eltávolítása ajánlott.