Egzotikus állatra vágyik? Tartson botsáskát! Kezdőknek sem okoz nehézséget tartása, és igen szép látványt nyújt - már ha megtaláljuk - a terráriumban, ugyanis igen jól tud rejtőzködni.

Egzotikus állatra vágyik? Tartson botsáskát! Kezdőknek sem okoz nehézséget tartása, és igen szép látványt nyújt - már ha megtaláljuk - a terráriumban, ugyanis igen jól tud rejtőzködni. Az álcázás nagymesterei legtöbbször falevélre vagy száraz faágra hasonlítanak, e tulajdonságuknak köszönhetően észrevétlenek tudnak maradni a ragadozók előtt. Trópusi és szubtrópusi vidékeken közel 3000-féle botsáskafaj él. Ezekből kedvünkre válogathatunk... Azok a csodálatos nőstények... Az éjszaka aktív, többnyire növényevő botsáskák nappal jellegzetes merevségbe (katalepsziába) esnek. Sokszor szárnyatlanok, lábaik hosszúak, vékonyak. Fejük gömbölyded, kicsi. Szájszervük erős, rágó, csápjuk változatos. A nemek megkülönböztetésére a méret szolgál alapul: a hímek sokkal kisebbek a nőstényeknél. A párzás többnyire éjszaka történik, akadnak azonban olyan botsáskák is, amelyek szűznemzéssel is képesek szaporodni, ami annyit tesz, hogy a nőstények hímek közreműködése nélkül is termékeny petéket raknak. Ilyenkor azonban genetikailag megegyező egyedek jönnek létre, ami könnyen az állomány leromlásához vezethet.  Nem egy kényes állat! Mivel a botsáskák hosszú, vékony állatok és többnyire a tápláléknövényeiken lógnak, ezért nagy helyet igényelnek. Az általános szabály az, hogy az inszektáriumuk mérete (magassága) a kifejlett állat méretének a háromszorosa legyen. Ha tehetjük, hálózzuk körbe az inszektáriumot, hogy mászkálhassanak, amikor csak kedvük tartja. A legjobb megoldás mégis az - mivel a botsáskák igénylik a levegős teret - ha csak két háló alkotja az inszektárium falát. A hőmérséklet 24-26 °C fok körüli legyen. A páratartalomra a legtöbb botsáska nem igényes. A párásító sprayt viszont naponta használjuk! Hetente tiszítsuk, ha az aljára újságpapírt teszünk, akkor annak cserélése egyszerűen megoldható. Jó az ízlése! Táplálékként a legtöbb botsáska megelégszik a rózsafélék leveles ágaival. Ezek közül a szedret és a málnát, a bengáli és a mogorva botsáska különösen szereti! A sziszegő botsáskának már érdemes tölgyfalevelet is adnunk. Vannak azonban olyanok is, amelyek - a koalákhoz hasonlóan - csak eukaliptusszal táplákoznak. A legtöbb botsáska könnyen kezelhető. Ha ki szeretnénk emelni őket helyükről, akkor a testük közepén fogjuk meg őket. A kicsiket azonban ne nyaggassuk inkább, nagyon "törékenyek"!