A konyhában még kevesen, terráriumban viszont egyre többen örülnek a csótánycsalád jelenlétének. Ne higgyük, hogy mindent kibírnak: nekik is jólesik a kényeztetés.

Sokunknak feláll a hátán a szőr, ha csak meghalljuk a csótány szót, bár ez inkább az állat hírének, semmint kinézetének köszönhető. Pedig a közel 3000 csótányfajból mindössze néhány költözik be otthonunkba. Ez a tény valószínűleg nem nyugtatja meg azt, akiknek az éjszaka közepén az ágyában grasszál egy-egy kövér példány. Szelíd óriás Minden pletyka és híresztelés ellenére a nagycsótányok (Blattidae) családjába tartozó csótányfélék hobbiállatként való tartása egyre gyakoribb az ízeltlábúakat kedvelők körében. Kiváltképp a Madagaszkáron őshonos bütykös csótányért (Gromphadorrhina portentosa) rajonganak sokan. Kedveltsége nem véletlen, ugyanis a Föld egyik legnagyobb csótánya, mely mérete ellenére igen szelíd, ráadásul kizárólag növényekkel táplálkozik (például korhadó fák kérgével). A szárnyatlan, keménypáncélos rovarpajtás élőhelyén többnyire a fák törzsén, kolóniákban múlatja az időt. Amikor leszáll az alkony, megkezdődik az élet a csótánycsaládban. A legnagyobb és legerősebb hím vezeti a csapatot, mely címért ökölharcot vívnak a pályázók. A győztes hím nyeri el a nőstények kegyeit. A megtermékenyítés után 55 nappal jönnek világra az utódok, melyek 4 hónapig lárvastádiumban maradnak. A kifejlett egyedek körülbelül másfél évig élnek. Banán és tőzeg a csótányboldogság kulcsa Ha saját csótánycsaládot szeretnénk, akkor nem kell más, mint egy nagyobbacska terrárium, melyben a hőmérsékletet 25-28 fokra, a páratartalmat pedig 75-90 százalékra állítsuk be. Mivel a csótányok a függőleges üvegfalon is felmásznak, nem árt, ha rácsos hálóval lefedjük a lakhelyük tetejét. A terrárium aljára 3-4 centiméternyi nedves tőzeget, arra pedig fadarabokat és korhadt ágakat tegyünk. Bár a korhadt ágon is megél, azért szívesen fogadja a salátát, banánt és minden egyéb lédús gyümölcsöt. Szaporodás idején a lárvákat és a kifejlett egyedeket mindenképp tartsuk egy terráriumban, ugyanis a táplálék lebontásához szükséges mikroorganizmusok még nincsenek jelen az újoncok emésztőrendszerében, azokat a szülők később adják át csemetéiknek.