A remeterák- bár neve azt sugallja, hogy szereti a magányt - nagyon is társaságkedvelő. Barátaival rendszeresen kiülnek a fövenyre csicseregni egy kicsit.

A remeterák szívós és meglehetősen igénytelen jószág, ezért sok terraristának esik rá a választása. A neve azt sugallhatja, hogy szereti a magányt, ennek azonban pont az ellenkezője igaz, nagyon is társaságkedvelő! Akkor fejlődik és érzi magát jól, ha több példányt tartunk együtt, valamint a hőmérséklet és a páratartalom is éppen megfelel az igényeinek. Átlagos élettartama 6-15 év, de sajnos a többségük - a felkészületlen gazdáknak köszönhetően - az egyéves kort sem éri meg - panaszkodnak a remeterák-szakértők. A szárazföldi remeterák a leggyakoribb Az ízeltlábúak törzsébe tartozó remeterák neve ellenére nem igazi rák, ugyanis a rákok osztályán belül a valódi rákoknak rövid potrohuk és hosszú, kemény kitinpáncéljuk van, a remetrákoknak viszont a potrohuk hosszú és nincs kitinpáncéljuk. Természetes környezetükben csoportosan élnek, éjszaka aktívak, napközben pedig levelek, gyökerek és ágak védelmében pihennek. A világ bármely pontján megtalálhatók, a kereskedésekben azonban a szárazföldi remeterák (Coenobita clypeatus) az egyik leggyakoribb. Vizet csak módjával! Öt pár lába van, mindegyik más-más funkciót lát el. Az első pár lábán találhatók az ollók (a bal nagyobb, mint a jobb), melyeknek a védekezésben, evésben és mászásban van nagy szerepük. A második és a harmadik pár a közlekedésben és a táplálék felkutatásában segít. A negyedik és ötödik pár lába meglehetősen apró, ezekkel kapaszkodik a kagylón belül, továbbá ezek teszik könnyebbé számára a járás közbeni manőverezést.  A remeteráknak is van kopoltyúja, bár ez eltérő a kimondottan vízi életmódot folytató fajokétól. A szárazföldi remeteráknak ugyanis hetente csak egyszer ajánlott egy-egy gyors fürdetés. Nem árt óvatosnak lennünk: ha túl soká tartjuk a víz alatt, még a fulladás veszélye is fennáll. A csigaházlakó A remeterák többnyire elhagyott csigaházakba költözik be, így pótolja hiányzó kitinpáncélját, mely védelmezi a ragadozóktól és óvja a kiszáradástól. Szereti váltogatni házát, ezért jobb, ha rögtön kettőt-hármat is behelyezünk neki, melyek méretben legalább fél centiméterrel legyenek nagyobbak az állatnál. Vedlik és csicsereg Barátságos állat, mely igen különleges hangokon tud kommunikálni; ne lepődjünk meg, ha ciripel, zümmög, búg vagy akár "brekeg". Nem harap, de időnként csípni támadhat kedve. Szeret rejtőzködni, főleg a vedlés időszakában - ilyenkor az is előfordulhat, hogy egy hónapra is beássa magát. Fiatalon - a gyors fejlődés időszakában - egy évben többször is vedlik, felnőtt korban minden 12-18. hónapban. Ilyenkor ne zaklassuk! A remeterák nagyon tiszta állat, de a heti egyszeri fürdést azért ne hagyjuk ki! Ehhez egy kis tálba öntsünk langyos, klórmentes vizet, melybe pár pillanatra merítsük bele. Igazi ínyenc Nagy ínyenc és szeret újdonságokat is kipróbálni. A különféle ráksütiktől kezdve a konzervtápon keresztül a száraz szemcsés eleségig mindent elfogad. A száraz eleséget azonban érdemes egy kicsit megnedvesítenünk. Mindig legyen előtte táplálék, de ellenőrizzük, hogy minden frissen kerüljön a terráriumba. A kálcium pótlására fordítsunk kiemelt figyelmet: erre a célra a madaraknak szánt szépia tökéletesen megfelel. Ha kedveskedni szeretnénk, akkor jutalmazzuk meg gyümölccsel és zöldséggel is (például szőlővel, mazsolával, salátával), esetleg adjunk neki mogyoróvajat. De megkínálhatjuk kisebb rovarokkal, pattogatott kukoricával és csirkecsonttal is. Friss víz mindig legyen a tálkájában (hetente egyszer sós vizet is adjunk), de a tál - a fulladás elkerülése végett - 5 centiméternél ne legyen mélyebb. Igényli a nagy mozgásteret Annak ellenére, hogy nem termetes jószág, nagy mozgásteret igényel, ezért egy három- vagy négytagú családnak legalább 40 literes akváriumra (terráriumra) van szüksége. A gömbakváriumot kerüljük. Jó mászó, ezért ajánlatos lefedni a lakhelyét, de a szellőztetést oldjuk meg! Meleg, párás környezetben érzi jól magát: 21-24 Celsius fok és 60-65 %-os páratartalom ideális számára. A terrárium levegőjét úgy párásítsuk, hogy egy nagy tál vizet helyezünk az aljára. Az remetelak aljára jó minőségű homokot vagy sódert szórjunk, legalább 15-20 cm vastagon. Fittsége és egészsége megőrzése érdekében alakítsunk ki számára búvóhelyet (ez lehet például homokba ágyazott törött cserép) és rendezzük be lakhelyét ágakkal, szikladarabokkal, melyeken kedvére mászkálhat. Helyét hetente takarítsuk, homokját pedig 3 havonta cseréljük, hogy mindig otthonosan érezhesse magát.