Nem mindenkinek ideális jószág, hiszen nem lehet dögönyözni, simogatni, nem dorombol és nem hozza vissza a labdát sem. Nyugodtan gubbaszt a fészkében, és unalmában néha hálót sző.

Egzotikussága ellenére könnyű madárpókot tartani. Nem mindenkinek ideális jószág, hiszen nem lehet dögönyözni, simogatni, nem dorombol és nem hozza vissza a labdát sem. Nyugodtan gubbaszt a fészkében, és unalmában néha hálót sző. Sokféle formájú, színű és méretű madárpók van, és a tartásuk során még némi egyéniséget is felfedezhetünk bennük. Mielőtt madárpókot vásárolnánk, érdemes megszívlelnünk néhány jó tanácsot. A "mindent a szemnek, semmit a kéznek" elv érvényesüljön: ha nem emeljük fel a pókot, akkor nem is ejthetjük le, így nem lóghat meg, de nem is haraphat belénk. A pókok 6-10, de esetleg 20 évig is elélnek, így nagy felelősség a tartásuk. A hímek sokkal rövidebb életűek, mint a nőstények. Zárt lakhelyen tartsuk a pókot, mert nagyon fürge és könnyedén meglép. Gyerekek csak felügyelettel tartsák. Megunt pókot szabadon engedni nem szabad. Mások ijesztgetése a pókkal nem poén, hanyagoljuk. Története Tarantella, tarantula vagy madárpók? A köznyelv a nagyobb méretű pókokat illeti ezekkel a nevekkel, függetlenül a pók valódi fajától. A tarantula nevet először a dél-olaszországi Taranto városának környékén élő farkaspókokra használták. A kedves madárpók elnevezés pedig abból a tévhitből ered, hogy az óriáspókok madarakkal táplálkoznak. Annyi valóságalapja azért van a névnek, hogy ezek a pókok mindent elfogyasztanak, amit el tudnak kapni: rovarokat, békát, denevért, kisebb gyíkokat és kígyókat, s akár egy madárfiókát is. Beszerzése Állatkereskedésben juthatunk madárpókhoz. Ha a kiválasztott pók lábait a hasa alá húzza, és lassan vagy egyáltalán nem mozog, akkor valószínűleg döglött, ne vegyük meg. Fontos, hogy az eladótól megtudjuk a pók tudományos nevét, hogy utána tudjunk nézni később az állat pontos igényeinek. Általános szabály, hogy minél nagyobb, annál drágább a pók, még akkor is, ha már nem fiatal. A legkisebb madárpók 3 cm lábterpesztésű, a legnagyobb akár 30 cm-re is ki tud nyújtózni. Az állat helyének kialakítása Eredeti élőhelyén a madárpók vagy vándorló, vagy helyhez kötött életet él. A terráriumban (viváriumban) mindenképpen helyhez kötött sorsa lesz, így megfelelő búvóhelyet kell létrehozni számára. A négy legfontosabb dolog, amire ügyelnünk kell: a biztonságosan zárható és kellően nagy tárolóedény, a megfelelő étrend, az állandó vízforrás, valamint a pók eredeti élőhelyi klímájának ismerete (mennyi fényt, meleget, párát kíván). A tárolóedény lehet terrárium, műanyagdoboz, vagy akár befőttesüveg is. Az edény mérete attól függ, hogy talajlakó vagy fán lakó pókot tartunk benne. A talajlakó pókok robusztusabbak és ha magasról esnek le, összetörhetik magukat. Inkább lapos edényben érzik jól magukat, amelynek alján vastagabb talajréteg van (vulkánszerű lyukat ásnak bele, abban alszanak). A fán lakó pókok ritkábbak, agresszívebbek, nyújtott alakúak és hosszú, vastag lábuk van. Magas terráriumban érzik jól magukat, amelyben van kérges faág, amelyre felépítik harang alakú hálójukat. A legtöbb pók kiválóan mászik a síküvegen, tehát fontos a jól záródó fedő. Egy viváriumban csak egy pók helyezhető el, mert a területi viták elmérgesedésekor a nagyobb megeszi a kisebbiket. A terrárium aljára rétegezzünk két centi nedves tőzeget, majd erre terítsünk egyszerű virágföldet. Etetés-itatás A madárpók ragadozó, és mindent megeszik, amit el tud fogni és meg tud ölni. A tücskök, a legtöbb bogár, sáskák, giliszták, molylepkék és más férgek mind kiválóak élelmezési célokra. Ne adjunk neki olyasmit, amelynek mérete a pók potrohánál nagyobb, mert azt nem támadja meg. Ha több tücsköt veszünk egyszerre, érdemes őket almaszelettel, uborkával, sajttal és persze ivóvízzel táplálni, mielőtt a póknak adnánk őket. A tücsök egyébként nagyon gyorsan nő, így előfordulhat, hogy következő héten már nagy lesz a póknak. Egyszerre csak annyi zsákmányt adjunk a madárpóknak, amennyit rögvest elfogyaszt, hiszen a randalírozó maradékok élve zavarják a pókot sziesztázás közben, holtan viszont megromlanak. Hetente egyszer-kétszer elég etetni a pókot, gyakrabban csak akkor, ha láthatóan nagyon éhes. Furcsa étkezési szokásaik vannak, úgyhogy előfordul, hogy 3-4 hétig nem esznek semmit, majd hirtelen zabálni kezdenek. Ha sok az ennivaló, akkor behálózzák és elteszik későbbre. Vedlés előtt sem esznek sokat. A nedvességet a zsákmányállatok testéből nyerik, de előfordul, hogy megszomjaznak, így mindig legyen friss vizük. Egy műanyag kupak, benne egy darabka szivaccsal kiválóan megfelel. Gondozás Fontos, hogy a madárpók helye szellőzzön, de elegendő, ha rácsos tetőt alkalmazunk, vagy fúrunk a tartóra néhány apró lyukat. A legtöbb pókfaj 60-80%-os páratartalmat kíván, és ennek hiányában könnyen kiszárad. A téli fűtés és a nyári klímaberendezés veszélyes lehet számukra, ezért ha úgy érezzük, száraz a környezet, akkor spricceljünk vizet a terrárium belsejébe. A madárpóknak fontos a búvóhely: ha kialakítunk neki egy kis odút, akkor azt mesterien felfejleszti a környezetében található tőzegdarabkákkal és saját hálójával. A hálójuk egyébként többnyire csak kötőanyag, amelybe különféle anyagokat szőnek, vagy csak lógatják az egészet egy faágról. A pókoknak nincs saját testhőmérsékletük, ezért fontos, hogy mindig kellemes melegben, szobahőmérsékleten tartsuk őket. Ha nem lenne meg a számukra optimális 23-29 °C, akkor rakjunk be egy gyenge, 10 W-os izzót hozzájuk, amelynek fényében sütkérezhetnek, vagy alkalmazzunk melegítő tálcát.  A közvetlen napfényt nem szeretik a pókok. Éjjel legyen kb. 10 °C-kal hűvösebb, mint nappal. Ha a pók a hátán fekszik és régóta nem eszik, akkor sem halott, ne érjünk hozzá, mert mindig a hasára szorított lábakkal, féloldalasan fekve pusztul el. Vedlés A pók csak akkor nő nagyobbra, ha levedli a kinőtt kitinpáncélját. A közelgő vedlést a besötétedő bőrszín jelzi. Általában egy-két órát vesz igénybe. Ha sokat bajlódik a pók, akkor kiszáradt a bőre, és jót tesz neki a nagyon enyhe, 5%-os glicerines oldat, finoman a hátára permetezve. Ha egy napig tart a vedlés, akkor egy csipesszel óvatosan segítenünk kell a póknak, hogy kibújhasson a régi ruhájából. Vedlés után a pók nagyon sérülékeny, úgyhogy ilyenkor nem szabad hozzáérni, etetni (a tücsök is elbánik vele), ijesztgetni. Néha leszakad a lába vedléskor, de általában a következő alkalommal újból kinő.