Az aranyos rózsabogarat még az is epekedve szemléli, aki amúgy viszolyog a rovaroktól. Trópusi rokonsága még a hazai fajnál is díszesebb, így kedvelt hobbiállat.

A rózsabogár - bármilyen meglepő - a ganajtúró bogarak családjába, azon belül a virágbogarak alcsaládjába tartozik. Mint neve is mutatja, él-hal a virágért, annak minden részéért: a nektártól kezdve a portokokon át a bibeszálig - persze a bogár fajtájától függően - mindent elfogyaszt. Érthető tehát, hogy a rózsatermesztők miért nem kedvelik annyira, ellentétben a rovarászokkal, akik lelkesednek minden egyes színes példányáért. De a rózsabogár még a terraristákat sem hagyja hidegen, hiszen a kövér rózsabogárlárva a kaméleon és a leopárdgekkó egyik kedvenc fogása. Mutasd a páncélod, megmondom ki vagy! A rózsabogár könnyen elkülöníthető más bogaraktól, egyrészt azért mert hangos zúgással repül, másrészt azért, mert a többi bogártól eltérően, repülés közben nem (vagy alig) nyitja ki kitines szárnyfedőit, hártyás szárnyait a szárnyfedőkön található íves kivágáson keresztül nyitja ki. A rózsabogár érdekessége még, hogy fémes színezetét nem festékanyagnak, hanem a legfelső kitinréteg mikroszerkezetén kialakuló fénytörésnek köszönheti. Hazánkban az aranyos rózsabogár vadon él, háziállatként nem szokás tartani, trópusi, díszesebb rokonait viszont annál inkább. Mivel a rózsabogár szeret repülni, ráadásul ügyes is ebben a mutatványban, ezért ajánlott nagy légterű inszektáriumban tartani (amely készülhet üvegből vagy műanyagból, de semmiképpen nem fából, ugyanis abból könnyedén kirágná magát). Lakhelye zárt, de jól szellőző legyen, amit egyszerűen biztosíthatunk, ha dróthálót erősítünk inszektáriuma tetejére. Kitines pajtásunk a trópusi klímát kedveli, ezért lakásában jó, ha tartjuk a 28-30 fokos hőmérsékletet és nappalra erős megvilágítást alkalmazunk. Alkonyat után azonban már ne is próbáljuk meglesni állatunkat, vagy legalábbis ne lepődjünk meg ha nem leljük, ugyanis az éjszakát talajközeli zugokban vagy magát a földbe beásva tölti. Nappal a hím jön előbb a felszínre, mivel a nőstény a délelőtti órákban még a petéket rendezgeti. A rózsabogár lárvája kísértetiesen hasonlít a cserebogárpajorra, azzal a különbséggel, hogy lábai csökevényesek. A lárva a földben él és ott elhalt növényi részekkel valamint fakorhadékkal táplálkozik. Lárvája szintén melegigényes, ezért a talaj 25 fok körüli hőmérsékletű legyen. A fűtést legegyszerűbben egy 75 W-os spotlámpával oldhatjuk meg. Igényes teremtés Terráriumában 20-25 centiméteres vastagságú talajkeveréket halmozzunk fel, amely tartalmazzon sok korhadó anyagot, falevelet, fazúzalékot, hogy a kikelő lárvák tudjanak mivel táplálkozni. Igyekezzünk a talajt nedvesen tartani, ez ugyanis elengedhetetlen a peték kikeléséhez és a zökkenőmentes vedléshez. A vízutánpótlást a kétnaponkénti párásítás is segíti: legjobb, ha  65-80 százalékos páratartalmat állítunk be. Bár a lárvák fő táplálékát a talajkeverék adja, azért szívesen fogyasztanak még fejes salátát, almát és sárgarépaszeleteket is. De megkínálhatjuk még őket banánnal, cseresznyével, sárgabarackkal, de még szilvával is. A bogarak természetesen a rózsafélék virágait részesítik előnyben. Szaporodásukat elősegíthetjük, ha táplálékukat virágporral szórjuk be. Ennek beszerzéséért persze nem kell végigjárnunk a réteket és nehéz munkával virágport gyűjtenünk (ami valószínűleg télen nem is sikerülne), hanem elég elsétálnunk a legközelebbi méhészboltba és vennünk egy dobozzal a rózsabogárcsemegéből. Ha igényeiket eltaláljuk, hamar népes rózsabogárcsalád gazdivá válhatunk.